Nyugdíjbomba

Extrán felgyorsult világunkban néha követhetetlenek az események. Egyik nap az online sajtó arról cikkezik, hogy egy fiatal férfi, aki a harmincas éveiben jár “nyugdíjba” vonult. Másik nap pedig arról olvasni/hallani, hogy mekkora nagy slamasztikában vagyunk, mert globális méretű nyugdíjkatasztrófa közeleg. Mindezt olvasva nagyon szélsőséges érzések és gondolatok támadnak bennünk:

  • Összerakott 100 millió forintot? Azt hogyan? És annyiban is hagyjuk, mert annyira elérhetetlennek érezzük, sajnos jogosan.
  • 2030-2040 között hihetetlen társadalmi probléma fog kibontakozni: a jelenlegi nyugdíjrendszer összeomlik. Túl sok nyugdíjas, túl kevés adózó, fekete munkások, adott országot elhagyók stb. Ilyenkor ami megfogalmazódik: Jajjj ugyan, ki mondja, hogy pont akkor lesz baj? Tuti nem. Na jó, ha valami baj lesz, akkor is mindegy, mert a nyugdíjas kort nem érem meg. Különben is most vagyok fiatal, mikor éljek (szórjam a pénzt), ha nem most?!

Egy percig sem mondom azt, hogy nincs igazság alapja a fenti gondolatoknak. De azt fogadjuk el, hogy olyan emberek mondják, hogy baj lesz, akik ezt tanulják és értenek hozzá. Nagyon komoly és bonyolult számításokat igényelnek ezek az adatok. Ez nem olyan mint a maja naptár szerinti világvége, hogy várjuk várjuk, aztán másnap mégis felébredtünk. Sokkal inkább olyan, mint a most pusztító hurrikánok, Harvey és Irma. Látjuk, hogy jön, mert szakemberek műszerekkel érzékelték, kiszámítják, hogy merre haladhat. De a pontos kárt csak akkor tudjuk meg, amikor már benne vagyunk vagy elment. Ilyenkor kell eldönteni, hogy a házamban maradok a családommal, akiknek így az életét kockáztatom, vagy elindulok és megmentem őket illetve magamat? Annyi biztos, hogy a nyugdíjra való felkészülést nem 3 nap alatt kell eldönteni, de mihamarabb tenni kell valamit.

Hogy elmélyüljünk a témában mutatok pár fontos érdekességet, adatot:

Magyarországon a 65 évnél idősebbek aránya a teljes lakossághoz képest majdnem 20%. Amilyen ütemben nő ez a szám pontosan olyan ütemben csökken a 15 évnél fiatalabbak száma. Tehát a statisztika azt mutatja, hogy átlagosan egyre tovább élünk, növekszik a születéskor várható élettartam. Ezzel szemben egyre kevesebb az a személy (jelenleg gyermek), aki a sokáig élő népességet eltartsa. A rendszer hibája világosan az, hogy a havonta befolyó adókat rögtön ki is fizetik az eltartottaknak (felosztó-kirovó rendszer). Fájdalomcsillapításként a következő lehetőségek jöhetnek szóba: nyugdíjkorhatár további emelése a jelenlegi 65-ről  67/70-re; adók növelése, hogy tudjanak mit kiosztani; nyugdíjak csökkentése, hogy több embernek jusson (esetleg európai uniós egységes nyugdíj 100 euró körüli). Rosszul is mondtam az előbb: ez nem fájdalomcsillapítás, hanem a “melyik ujjamba harapjak” tipikus esete.

 

Kétféle opció van erre: az egyik az, hogy nem foglalkozunk vele, mert minek, különben is az államtól várok el mindent. A másik lehetőség, hogy a kezembe veszem az időskori életemet, és elsimerem, hogy saját nyugdíjcélú megtakarítás nélkül a gázszámlámat is alig fogom tudni kifizetni.

A legnépszerűbb megoldás még mindig az önkéntes nyugdíjpénztárak, amire az átlag befizetés 3000 ft/hó. És ez nagyrészt a munkáltatóktól érkezik, mert cafeteriaban lehet kérni. Egyre nagyobb népszerűségnek örvend a nyugdíjbiztosítás, ami 2014 eleje óta létezik, és közel már 200 ezer ilyen szerződés van. A Nyugdíjelőtakarékossági számla régebben sem volt népszerű, most is egyre kevesebb a befizető. Ebben a cikkben írtunk a lehetőségekről.

A havi nyugdíjra szánt megtakarítási összeg egyértelműen attól függ, hogy mennyit tudunk fixen félre tenni, illetve milyen életszínvonalon kívánunk élni idős korunka. Amennyiben megszületett Önben ez a változás gondolata, akkor töltse ki 2-3 perc alatt kérdőívünket!

Tanácsadó kérése
2017-10-14T00:44:28+00:00

Szólj hozzá! Érdekel a véleményed!